Az ébredés csak egy pillanatig volt olyan, mint máskor. Ahogy kinyitottam a szemem, testemet átjárta egy kellemes, bizsergetően fáradt érzés. Az éjjel történtekre gondolva, mosoly húzódott a számra. Oldalra fordítottam a fejem, de nem csalódtam. Nem feküdt mellettem. Illúzió lett volna azt remélni, úgy ébredünk, ahogy elaludtunk, egymáshoz bújva, szorosan ölelve. Aztán megéreztem a cigaretta füst összetéveszthetetlen illatát. Mint akit idegen ágyban ér a hajnal, riadtan ültem fel.
Ott ült az öblös fotelben szemben az ággyal, cigarettafüstbe burkolózva, felöltözve, és engem nézve. A sötétzöld sötétítő függönyön átszürődő reggeli napsugár meleg, halványzöld fénybe vonta. Testtartása inkább tűnt ébernek, mint álmosnak, pedig még csak a hajnali nap első sugara világította meg az eget.
Talán, mert ott volt, talán, mert engem nézett, de iszonyú zavarba jöttem. Kócos tincseim próbáltam arcomból elsimítani, takarómmal igyekeztem meztelenségem eltakarni. Elnyomta a cigarettát a kis asztalon lévő hamutálba, lassan felemelkedett a fotelből és az ágyhoz lépett. Nem szólt, csak megfogta takaróm sarkát, és a földre húzta. Szemérmesen melleim elé tettem a kezem, combom szorosra zártam, és nem értettem magam, miért teszem ezt. Az éjjel az övé voltam, pontosabban fogalmazva, Ő volt az enyém. Az Úrnője voltam. Lábaim előtt térdelt, úgy teljesítette minden kívánságom. Nem, nem is a kívánságaimat. Leste, várta parancsaimat. Megborzongtam a gondolattól, ahogy eszembe jutott, ahogy a korbácsot a kezembe adta, csak hogy szokjam érintését, csak hogy barátkozzak a gondolattal, milyen hatalmat adhat, ha csak kis esély is van arra, hogy talán használhatom. Nem elborzadva borzongtam meg, ahogy eszembe jutott ez. Vágyakozó borzongás volt, kéjesen jóleső. Igen, ahogy kezemben volt, ahogy simogattam a vékony kis bőrszíjjakat, akartam, hogy a hátába vájjanak. Akartam érezni ezt a szenvedélyt, miközben előttem térdelt, és a combomat csókolta. Ajkai egyre feljebb haladtak, de csak lassan tette, finoman érzékien, és miközben tenyerembe puhán, melegen megbújt a korbács, sürgetve üvöltött bennem a vágy. Szenvedélyem, az ő szenvedélye, átvette testem fölött a hatalmat. - Nyalj már! - szakadt fel belőlem a parancs és ugyanabban az időben már suhintottam is a hátára.
S most, hogy ott állt előttem, lehúzva rólam a takarót, a vágy úgy fogott el, mint vándort a szomjúság. Ez a vágy azonban merőben más volt, mint a lassan megszokottá váló vágyakozás. Belsőmet reszketés járta át, izmaim megfeszültek, vérem zubogva lüktetett, szám kiszáradt, és önkéntelenül is meg kellett nyalnom nyelvem hegyével megnyíló ajkaim. Úgy vágytam rá, mint még soha. Akartam őt, de nem úgy, mint mást. Akartam, hogy kelljek neki, hogy kívánjon, mint valami elérhetetlen drága dolgot. Hogy reszkessen értem, és küzdjön a szenvedélyemért. Ugyanakkor, ha megküzdött ezért, birtokoljon. Az övé akartam lenni testestül-lelkestül.
-Állj fel! - mondta csendesen, mégis hangjában csengett valami határozottság, mely nem tűrt ellentmondást. Azonnal előtte álltam, gondolkodás nélkül engedelmeskedtem, és már nem is akartam leplezni egyre jobban kínzó vágyamat. Látta rajtam, arcomra volt írva, látta számról, szememből. Elmosolyodott, tetszett neki, amit látott. Felemelte a kezét, melyben meglepetésemre, a zöldes szálakból sodort függönyzsinórt tartotta. - Fordulj meg! - szólt ugyanazon a csendes, mégis határozott hangon. Megint csak úgy tettem, hogy nem is gondolkodtam, nem is ellenkeztem. Kezem hátrahúzta, és szorosan összekötötte. Már az érintése, az, ahogy rám csomózta a zsínórt, egészen felizgatott. Lábam reszketett, de nem a félelemtől, hanem a vágytól, mely már kezdett bennem kéjesen fájni. Amikor végzett, átölelt, szorosan magához vont. Két keze a hasamon volt, nyakamba csókolt. Aztán egyik kezét mellemre csúsztatta, megmarkolta, ujjai közé szorította mellbimbómat. A vágy sóhaja felszakadt belőlem, és széjjelebb nyitottam lábam. Másik keze lesiklott hasamról, és nem volt előtte akadály. Ujjai belém csúsztak, kéjesen feszítettek, forrón szorítottam magamba. Újra a nyakamba csókolt és odasuttogta: - Jó reggelt, Kedvesem!
Igen, így köszöntött másnap reggel.
