Korán érkezett. Arcán láttam, hogy fáradt, de ahogy rám nézett, szeméből kitükröződött, hogy nagyon örül nekem. Én meg, lelkes és odaadó kamaszként ugrottam nyakába, mert nem tudtam – és nem is akartam leplezni, mennyire vártam már. Csókja szenvedélyes volt, úgy szívta szájába nyelvemet, hogy ettől lábam reszketni kezdett, hasamba belenyilallt az a jóleső, kéjes fájdalom, amit csak egyszerűen vágynak nevezhetünk. Aztán lefejtette karomat nyaka körül és csendesen ennyit mondott. – Még van egy kis munkám, gyorsan végzek vele, de utána a tied vagyok Kedvesem!

A dolgozószobába ment, én követtem. Amíg ő beletemetkezett a számomra érthetetlen szövegezésű papírokba, én elhelyezkedtem kényelmesen a nagy, öreg, öblös fotelben, és képes újságokat olvasgattam. Néha felnézett, akkor találkozott a tekintetünk, ajkánál megjelent az a kisfiús, pajkos félmosoly, amit én annyira szerettem, amitől valahogy mindig sóhajtanom kellett. Szerette, ha ott vagyok vele, csupán azt kérte, ne zavarjam, amíg dolgozik.

Máskor oly’ egyszerű volt teljesíteni ezt, de aznap nem tudtam. Az újság nem kötött le, a gondolataim elkalandoztak. Elképzeltem, ahogy felnéz a munkájából, rám tekint és megpillantja ruhám pántját, amely valami véletlen folytán lecsúszna, szabadon hagyva fél vállam. Én, mint aki semmiről sem tehet, megérinteném azt az engedetlen pántot és lassan, finom kis mozdulattal visszaigazítanám vállamra. Ekkorra már felállna az íróasztal mögül, határozott léptekkel odajönne hozzám, és vágytól feldúltan megcsókolna, miközben lerántaná a szépen visszatett pántot… Eddig jutottam gondolatban, és észre sem vettem, mennyire türelmetlenül lapozgattam a magazint, hogy a lapok hangos zizegése kizökkentette munkájából, és egy ideje már engem figyelt. Kissé zavartan néztem a szemébe, mire ő kissé feszült hangon megkérdezte: - Jól vagy, Kedves? - Persze, csak… - feleltem, de az igazat, hogy rettenetesen kívántam, nem mertem mondani, és így fejeztem be a mondatot – csak unatkozom. - Lehetne, hogy csendesebben unatkozz? – kérdezte nem is titkolva, hogy kicsit megharagítottam, mire én csak bólintottam válaszul, és nagyon halkan, óvatosan lapoztam egyet az újságomban. De a gondolataim nem hagytak nyugtot nekem. Úgy kanyarodtak vissza előző medrükbe, mintha meg se történt volna ez a kis közjáték. …s ahogy lerántaná a pántot, rögtön odahajolna, szenvedélyes csókkal borítaná meztelen vállam, hogy aztán váratlanul harapását érezném. Felszisszenve hajába markolnék, elhúznám fejét, de ugyanakkor tolnám is ölem felé, és fogaim közül sziszegném: Nyalj ki azonnal! … Hangja megijesztett, és éreztem, elpirulva nézek rá. – Mit mondtál? – ismételte meg a kérdését, mert én nem tudtam megszólalni. Aztán riadt kislányként kinyögtem: - Nagyon kívánlak! - Gyere ide! – mondta szigorúan. Letettem az újságot és odamentem hozzá. A térdére intett fejével, és én, átölelve a vállát, leültem az ölébe. – Akkor most mondd el, mit szeretnél! - Nem tudok tovább várni, nagyon akarlak! – nyafogtam, miközben kezét a combomra tette, és lassan simogatta, egyre feljebb, míg csak kézfeje el nem tűnt a ruhám alatt. - Mondtam, hogy gyors leszek. Ez határidős munka, amit be kell fejeznem. – beszélt nyugodt hangon, de ujjai már bugyimon keresztül simogattak, ’mely egészen átnedvesedett. S én nem is törődve szavaival, széjjelebb nyitottam a combjaim, hogy egészen hozzám férhessen, és vágytam, hogy elhúzza onnan a falatnyi kis anyagot, hogy végre mélyen belém vájhasson. - Később, Drága! – mondta értve a mozdulatom, és el akarta húzni a kezét, de én gyorsan megragadtam a csuklóját, nem hagyva, hogy elvegye onnan. Megcsókolta vállam, majd nyakamhoz hajolt, és forró lehelete égette bőröm, ahogy ezt suttogta: – Engedetlen kis ribanc vagy! Szinte körmeim a bőrébe vájtak, úgy markoltam csuklóját, szorítottam, hogy vonja félre nedves alsóneműm, felnyögtem a vágytól, hogy érintsen, hogy suttogjon még nyakamba. De erősebb volt, könnyedén kiszabadította kezét szorításomból, aztán gyorsan, és hirtelen felállított az öléből. Csókja vad volt és szenvedélyes. Harapta ajkam, erősen szívta nyelvem, majd az övét gyorsan és mélyen fúrta számba. Közben éreztem, ahogy hasamnál matat kezével, hallottam a derékszíj övcsatjának fémes csengését, ahogy kicsatolta. Aztán olyan sebesen, hogy időm sem maradt tétovázásra megfordított, és az íróasztalára lökött, pontosan a határidős munka papírlapjaira. Megragadtam az asztal szélét, és visszanéztem rá. Felhajtotta a ruhám, és egyetlen rántással bokámnál éreztem a bugyimat. - Remélem, tudod, hogy fájni fog. – mondta vágytól reszketős, suttogó hangon. Megharaptam a szám szélét, és bólintottam. Tudtam, de nagyon akartam. Kettéhajtva megmarkolta az akkorra már kiszabadított nadrágszíjat, és én felkészültem az első ütésre. Ő azonban széjjelebb nyitotta lábam, és a bőrszíjjal megsimogatta fenekem mindkét dombját, majd kelyhemen is végighúzta. Felnyögtem, annyira jó volt a hideg bőr érintése a forró, nedves ajkakon. Megismételte néhányszor ezt a simítást, míg én kéjtől nyöszörögtem. - Benedvesítettem kicsit… - hallottam elfúló hangját, és rögtön utána a suhintást, majd égető, csípős fájdalmat éreztem. Egy pillanatig tartott, de utána már ismét csak a forró és lüktető vágy sajgott bennem. Ránéztem megint felé fordulva, és csak nyögni tudtam: Még, akarom még! Bólintott, és ütésre emelte kezében a nadrágszíjat.