Hallgatok. Már nem azért teszem, hogy dacoskodjak Veled, miért késtem el. Már nem azért hallgatok, hogy provokáljalak. Most a magyarázkodásom elrontaná ezt a pillanatot. Ezt a csendes, vágytól nehéz pillanatot, amelyben a testem beszél Hozzád.

Azt mondod nekem zordan, induljak a fürdőszobába megfürödni. Megengedem a vizet, és míg vetkőzöm, szótlanul figyelsz. Amikor a melltartó és a bugyi is lekerül rólam, hozzám lépsz, vadul megcsókolsz, és míg nyelved mohón számba hatol, kezed mellemre vonod, ujjaid sürgetve megcsípik mellbimbóm. Aztán elengedsz, és én belemászom a kádba.

- Megfürdetlek! -mondod kurtán.

Hallgatok, mert a testem beszél Hozzád. A szemem, mely félig lesütve, mert nem akar kevélykedni csillogásával, hogy egyetlen érintésed milyen tüzet gyújtott bennem.

Az arcom, mely szemérmes pírt öltött magára, mert néhány perce dacosan trágár szavakat vágtam a hozzám intézett kérdésedre. Az ajkaim, melyeket enyhén megharapok, de most nem a csábítás fortélyából teszem, csak hogy elrejteni próbáljam a felszakadni készülő sóhajom, a legbeszédesebb jelet arról, mennyire kívánlak.

A melleim, ó azok is fecsegnek Neked: ujjaid érintésétől meredten, kipirultan ágaskodnak Feléd, és szinte ordítják: még, folytasd, kérlek!!

Kigombolod a nadrágod, és az alsóddal együtt letolod a combodig.

Szeretném kinyújtani kezem, átvenni tőled a még ernyedt, de számomra kívánatos farkadat. Vágyom arra, hogy ajkaim közt megkeményedjen, de most még érzem, nem tehetem.

A vizeletsugár aranylóan megindul, és melegen, izgatóan folyik mellemre, vállamra. A  sugár csordulássá lassul, már nem is ér el a mellemig, és közelebb hajolok Hozzád. Akarom az utolsó cseppeket, megkockáztatva egy újabb büntetést, hogy esetleg durván hajamba markolsz, hogy talán arcul ütnél vizelet cseppes farkaddal mohóságomért. Kockáztatok, és szenvedélyesen számba szopom farkadat. Nyelvemmel a kis lyukba próbálok hatolni, és szívom a maradék cseppeket. Egyre vadabb és mohóbb vagyok, ahogy farkad kezd megkeményedni a számban. Addig hagyod, hogy ezt tegyem, amíg keményen-forrón ki nem tölti számat, és torkomig nem hatol.

Akkor hajamba markolsz, és elhúzod a fejem.

- Mosakodj meg, aztán vedd fel a harisnyát és a köntöst. A szobában várlak!

Azzal ellépsz tőlem, de még hallom, ahogy távolodva odamondod: - Öt perced van, te buja kis ribanc…